Tegnap még dühös is voltam, mentem fejjel a falnak. Az se számított, hogy mi lesz a vége, majd egyszer elkaparnak. De mindig mind szerettem, aki jó volt hozzám. Romboltam és építem. Mi van ebből most már? Semmi nincs. Zene van. Mellé némi alkohol. Annyi marad a végén, hogy ebben elégni egy jobb pokol. Nézem azokat, akik nem is éltek, csak egyszerűen voltak. Gyűlik, ami van, és arra várnak, hátha jobb lesz holnap. Nem lesz jobb. Nincs varázslat. Minden arra szédül, hogy a végre ledöntött fal szépen újra épül. Semmi nincs. Zene van. Mellé némi alkohol. Annyi marad a végén, hogy ebben elégni egy jobb pokol. Semmi nincs. Zene van. Mellé némi alkohol. Annyi marad a végén, hogy ebben elégni egy jobb pokol.