---

Itt van az ősz, a falevelek hullnak már

De kinevet a gondolat, hogy hóhullás vár reám

Alkonyat tájt kitipegek a fény alól

És bemegyek az éj alá, mit záporként küld a Hold

A szabadság mint kitagadott érzelem

A hivatalos végtelenbe révedve sír lelkem s érted ég

Képszakadás a feketeség vér szaga vár

De szánalmat én már többé nem érzek majd hogyha elszáll

Remeg a hőség, arcom kezembe temetem

Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen

Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog

Markodba zárom és átadom a tudatom

Szerelem lángja kánikula nyaramon

De tagadom létét, mert letör a fájdalom

Mint kicsi kis rózsát, mint a vihar téped

És őszi fagyként a szirmaimat taposod

Színezüst jég

Átkarol száz zivatar

Vén ereklyék mocsárként húznak magukkal

Hol szakad az ég a siralom a légbe száll

Kiszáradó torkomon vigaszként könnytenger csordogál

És ezért akar

A szabadság mint kitagadott érzelem

A hivatalos végtelenbe rángatni lánc végén vágyaim

Képszakadás a fekete jég szétkalapál

És tépked mint lombot, szétszór, s kopasz fának hagy az utókor

Remeg a hőség, arcom kezembe temetem

Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen

Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog

Markodba zárom és átadom a tudatom

Szerelem lángja kánikula nyaramon de

Tagadom létét, mert letör a fájdalom mint

Kicsi kis rózsát, mint a vihar téped és

Őszi fagyként a szirmaimat taposod szét…