---

EIBON

HAT LÁB MÉLYEN

Emlékek még tiszták

Hol sírok állnak egymás mellett némán,

De lélek még fájdalomtól ordit

Gyere,jőjj vissza hozzám.

Halott lészen, ím örökkön űzetett

Melyet elhagyván istene

Midőn lassan fojtá

Szentelt vizzel mosott ura keze.

Üvölti a szél megátkozottak

Viharának fájdalmát

Féltő kietlent tápláló,

Vívódó vágyaknak idéztetvén álmát.

Fájók könnyeit ejtő,

Ködből éledt teste,

Mely hat láb mélyen fekvén,

Ódon földbe temettetve.

Fakadó vérzés jővén

Belűlről csillapitá elmúló életet ,

Ottan porladók csontján állott teremtője

Hozván megátkozó fényeket.

Feszület árnyékától

Elsötétül a nap

Lénye kiszáradt kútjából megnyugvást

Csak a haldoklók hamvai hoznak.

Szavak halódó hangján suttogá,

Az hivván kárhoztatót

Mulandóságnak tornácán,

„gyere,gyere,jöjj vissza hozzám!”	(1994)