---

EZER CSILLAG

Őszi alkonyon

égi nagy malom,

balsorsot, bú virágát

őrölnek azon,

ködlik a határ

száll a fecske már

vissza sem néz,

messzi égen jár



Ősök énekét,

sorsát, életét

égig érő fenyvesekben

bús szél hordja szét

Ősi föld szava,

fájó bánata,

jár a malom,

nem pihen soha



Ezer élet, ezer csillag,

sorsunk tűzzel-vérrel írtad

jő a hajnal, nem szakíthat el

sem szó, sem határ

Ezer csillag, ezer élet,

nem fog rajtunk bús igézet

viharban nyíló virágunk

újra hazatalál



Járja száz csatát,

gyermeket, anyát,

rabszíjra fűzöttek

búcsúzó dalát,

járja falvakat,

vért és lángokat

perzselt földön

holt álmokat



Ezer élet, ezer csillag,

sorsunk tűzzel- vérrel írtad

jő a hajnal, nem szakíthat el

sem szó, sem határ

Ezer csillag, ezer élet,

nem fog rajtunk bús igézet

viharban nyíló  virágunk

újra hazatalál



Én a bánatom

egyszer átadom,

Őszi alkony

égi malmán jól megjáratom

járja majd sokat

míg a pirkadat

újraéleszt reményt, álmokat



Lángszín hajnalon

áll meg a malom,

nem járnak, nem őrölnek

többé már azon,

tisztul a határ,

csillagúton jár,

száll a fecske,

fészkére száll

A Thousand Stars

(English translation)

At autumn twilight’s time

stands a great Celestial Mill,

ill fates and flowers of sorrow

are grinded within.

The borderlands are shrouded in mists,

the swallow bird took off into the distant skies.

not even looking back.

Our forebears’ songs,

fates and lives

are taken far and wide

among sky-high pine trees

by the sullen winds:

Words of this ancient land

As it is aching in despair,

the restless Windmill keeps on rotating.

A thousand lives, a thousand stars

You’ve written our fates by fire and blood

The dawn is coming, no words or borders can tear us apart

A thousand stars, a thousand lives

We withstand doleful enchantments

Our flower blooming in storm finds its way home again

It grinds a hundred battles,

child and mother,

farewell-songs of persecuted ones

on prisoners’ ties.

It grinds villages,

with blood and flames,

dread dreams

upon scorched lands.

One day my sorrow

will be passed on

I’ll take it into autumn twilight’s

Celestial Mill for plenty of turns,

to be thoroughly milled,

until the flush of dawn

revives hopes and dreams.

On a flame-tinted dawn

the Mill finally stops.

Nothing will be grinded there anymore.

The borderlands are clearing,

the swallow bird returns,

on a road of stars

back to the nest it flies.