---

Végtelen kínom

Sikolyt tapaszt az égre

Harangok hangjára

Madarak reptére

Lelkemben érzem a

föld minden fájdalmát

Kínoknak kínját

A tétlenség átkát

Mögöttem egy hang

Egy sohasem hallott zsoltár

Halálos sebet ejt

Könnyektől edzet lelkemen

De ki az ki osztja a világ fájdalmát

Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát

Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban

Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában

Egy álmot látok hol búzamezőn

Gyermekem rejti a vad ravatal

Elhalt letépet virág ajka

Már nem kérdez nem mesél

Hisz meglátta őt a halál két szeme

Gyönyörű áldozat bűntelen élete

Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat

Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat

Én alkottam én teremtettem

Vérben szültem könnyben temetem

Remegő kézzel lehajtott fejjel

Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg