---

Mi csak szállunk

át az éjszakán.

Hegyek között,

tavak felett,

a holdra nézve:

Hópelyhek vagyunk.

Mi csak szállunk.-

az erdő fái közt.

Lombkoronákon át

süvítve, lebegve.

Lassan, sebesen:

A szél vagyunk.

Mi csak szállunk,

le a puha földre

életet adni másnak,

feltámadni újra.

Eggyé válni a halálban:

Őszi levelek vagyunk.

Támadjunk fel újra!

(„…a fű oly hideg…”)

Mindent elvettél tőlem, mégis

Mindent, mi vagyok -

Odaadnék neked!