Elmosódott emlékek Keserűn édes szavak Összedőlt templomok bús téglái alatt Egy halott liget fáinak Hajdanvolt levelei közt Hervad a világ, hasad az ég Könnyes eső fölött Mint őszi virág, hervadok én is Üvölteném bánatom az égig De fény helyett csak az eső vár Mit szerettem, rég elmúlt már Fekete levelek hullanak Nézem az esőt, mint szakad Lelkem, mint sötét felhő száll Nincs születés, nincs halál S amit az eső a földre tér A víz patakokban folyik szét Majd együtt fekete levelekkel Táplálják az ősi anyaföldet...