---

Halál! Horgonyt fel!

Én azért megyek, hogy menjek!

Cél nélkül, egyedül.

Új világok felé!

Nap kél s leszáll.

A sötét óhatatlanul eljő.

De az élet tart még!

Felhők úsznak az égen át.

Magányosan, kitaszítva ballagok.

Földi célokat már nem keresem.

Szerelem, hírnév, testi vágyak -

meghagyom másnak.

Mikor elindultam,

ily célokat kerestem s lám:

Mielőtt elértem volna, mind elillant.

Nem érdekel már!

Lassan, tűnődve járok

a hegyek között.

Próbálom megérteni

miért vagyok még itt.

Miért e sok szenvedés,

bánat és könny

Feketeség, hideg,

lélekremegés

Egy napon minden

világossá válik:

A halálom napján.

De addig még várnak rám

új erdők s hegyek.

S egy szebb jövőbe vetett hit

az egyetlen, mi továbbvisz.

Halál! Horgonyt fel!

Megyek, hogy menjek

Valami bizonyost keresve,

új világok felé.

Magam vagyok csak, ballagok tova

S utam végén vár

Az Árnyak Óceánja…